Naponta számtalan döntést hozunk, szinte attól a pillanattól kezdve, hogy felébredünk: kávéval vagy teával indítsuk a napot, fürdő vagy zuhanyzás, édes vagy sós reggeli, mit vegyünk fel, milyen útvonalon közelítsük meg a célunkat. Ezek a rutinszerű döntéseink, amelyekkel jellemzően egyszerűen elboldogulunk.
Beköszöntött az az időszak, amikor az időjárás ködös, hűvös és nyirkos. Erre ébredünk.
Az emberek kedélyállapotát is nagyban befolyásolja a napfény hiánya.
Köd homályosítja el a szépet. Szürkévé válnak a nappalok és korán eljön az est sötétsége. Valahogy, valami miatt nehézkesebbé válik minden. Az egyébként is mosolytalan utca emberének tekintetéből kezd elhomályosulni a csillogás és átveszi helyét a borúlátás.
„ A mai ember azért alkalmatlan arra, hogy valódi és tartós közösséget teremtsen, mert hiányzik a saját centruma. Minden napon és minden órában más szeszély, vágy, ambíció, indulat, hangulat uralja. Egyik pillanatban vonz, a másikban taszít, most szeret, majd gyűlöl; ma megbánt, holnap megbánja, s holnapután újra megbánt. Sokan vannak bennünk, csakhogy a sokhoz nem tudnak mások tartósan viszonyulni, mert ha közelednek hozzánk, nem tudják, ki az, aki éppen hatalmon van bennünk: a Szépség vagy a Szörnyeteg?” (Jóskönyv)
Müller Péter, József Attila-díjas író, dramaturg, forgatókönyvíró, előadó