Blog

Szürke Zóna

Beköszöntött az az időszak, amikor az időjárás ködös, hűvös és nyirkos. Erre ébredünk.

Az emberek kedélyállapotát is nagyban befolyásolja a napfény hiánya.

Köd homályosítja el a szépet. Szürkévé válnak a nappalok és korán eljön az est sötétsége. Valahogy, valami miatt nehézkesebbé válik minden. Az egyébként is mosolytalan utca emberének tekintetéből kezd elhomályosulni a csillogás és átveszi  helyét a borúlátás.

Ma felmerült bennem a kérdés, vajon van olyan ember, akinek ez a kedvenc évszaka, amikor már nem a szivárvány színeiben pompázó táj vesz körül minket és még nem csipkedi a fagy az arcunkat…?

– Kedvenc évszak?

– A tavasz és a nyár.

– A hangulatodat mennyire befolyásolja az időjárás?

– Volt idő, amikor nagyon. Gyakran meg is kaptam a családomtól, hogy olyan szeszélyes vagyok, mint a születési hónapom, az április. Viszont ma már nem engedem meg, hogy egy borús reggel határozza meg a lelkem vagy a hangulatom állapotát.

– Hogy lehet nem megengedni?

– Úgy, hogy megfigyeltem és értelmeztem a hangulatingadozás fogalmát és felismertem, mennyire múlik rajtam a jól-létem. Néhány éve rájöttem, a gondolataim befolyásolják a hogylétemet és az érzéseimet. Azt is felismertem, hogyan tudom „helyre” tenni a gondolataimmal az érzéseimet. Megtanultam „Én”-t és igyekszem észrevenni a jelzéseit.

– Ez egyszerűnek hangzik. A gyakorlatban is az?

– Lassan tizenkét éve foglalkozom „Én”-nel és még most sem állítom, hogy egyszerű. Az első években pedig határozottan nehéz volt. A felismerések gyorsan megjöttek, de azokat alkalmazni a gyakorlatban nem volt könnyű.

Mint ahogyan az sem, hogy átformáljam a jellememet. Nehéz kihívás elengedni magunkból a jól megszokott tulajdonságainkat, még akkor is, ha tudjuk róluk, megnehezítik az életünket és a kapcsolatainkat.

– A bevezetőt a szürke, ködös időjárással kezdtem. Neked mi jut erről eszedbe?

– Több minden. A depresszió, a felhők fölött mindig süt a nap, ne az időjárás határozza meg a hangulatunkat….

– Depresszió. Tapasztalat?

– Igen. Volt egy hosszabb depressziós időszakom, ami totál kifordított önmagamból. Rettenetes káosz volt bennem akkor. Viszont, mint tudjuk, káoszból lesz a rend és három év elteltével, bennem is meglett.

– Három évig tartott?

– Igen. És valami csodás kegyelemnek, na meg néhány embernek köszönhetően éltem túl.

– Beszélsz róla?

– Szívesen, mert az a tapasztalom, hogy még mindig kevesen és keveset tudnak erről az állapotról. Aki átesett rajta, hallgat, mintha valami szégyenletes, fertőző kórság lenne. Pedig nem az.

Az életembe alattomosan kúszott be a depresszió. Ismeretlenül és észrevétlenül.

A 30-ik születésnapomon, valahonnan mélyről, legbelülről utat tört magának egy kérdés: Mi az életem értelme? Nem tudtam megválaszolni a kérdést egy éven keresztül.

Férjnél voltam, aki a maga módján szeretett, de korántsem úgy, ahogy arra nekem lett volna szükségem. Hiányzott a kapcsolatunkból a meghittség és az odafigyelése. Mellette nem volt saját jövőképem, az ő életét éltem.

Aztán a kérdés fokozatosan átalakult a nincs értelme az életemnek mérgező gondolattá, amivel fél éven át ébredtem minden reggel. Ez volt a belépőm a Szürke Zónába. Így nevezem azt a helyet, ahol hideg van, ahová már nem engedsz be segítőszándékú embereket. Sőt, ugyan nem tudatosan, de igyekszel megszüntetni minden érzelmi kötődésedet és minden kapcsolatodat a széppel és a pozitívval. Ezekkel fokozatosan értelmet és önigazolást nyer a semmi értelme az életemnek.

A hozzám közel állóktól egyre távolabb kerültem, szinte mindenkit elüldöztem.

– A környezeted nem vette észre, hogy valami nincs rendben veled?

– Ha valaki észrevehette volna, az az exem, akivel akkoriban külföldön éltünk. De nem, nem vette észre.

Évekkel később, amikor összefutottunk és beszélgettünk arról az időszakról, döbbenten konstatálta, hogy ezek szerint a szexuális vágyam is ezért szűnt meg.

Hát igen, a libidót is befolyásolhatja a depresszió nem csak az emberi kapcsolatainkat.

És, ha már kapcsolatok…

Az emberekből ez az ismeretlen kór félelmet vált ki. Azt látják, hogy nem tudnak segíteni, mert semmi sem jó, a beteg (nevezzük így) elutasító, ingerült, elégedetlen, el- és bezárkózó, már-már kibírhatatlan és nem akarja elfogadni, hogy ő bizony beteg, ezért is fordulnak nehezen szakemberhez.

A házasságomnak abban az időszakban lett vége, visszaköltöztem Magyarországra, majd néhány hónap után kerestem egy terapeutát.

Vele három évig dolgoztunk a személyiségemen, intenzív pszichoterápia keretei között. Gyógyszert nem voltam hajlandó elfogadni, meg akartam érteni, mi és miért zajlik bennem. Úgy gondolom, a hitem mellett az akaratom adott erőt ahhoz, hogy ne fejezzem be az életemet.

– Miért, be akartad?

– A terápia első fél éve alatt gyakran eszembe jutott, hogy itt úgyis minden rossz, senki nem ért meg és inkább feladom.

– Hogy sikerült kijönnöd belőle?

– Banánnal, keserű csokoládéval és citromfűteával.

– Most viccelsz?

– Nem. Ezeket ettem, gyógyszer helyett. Életemben nem fogyasztottam el akkora mennyiséget egyikből sem, mint amennyit a terápiám első fél évében. Kívánta a szervezetem, akkor tudtam meg, hogy azok az élelmiszerek a szerotonint (boldogsághormonnak is szokták nevezni) pótolták az agyamban.

Akkor ismertem fel, szuperül vagyunk megalkotva, mert a szervezetünk jelzi, mire van szüksége. Ehhez viszont fontos ismerni önmagunkat és figyelni az egészséges ösztöneinkre.

De, hogy az eredeti kérdésedre is válaszoljak, az orvosom erősítette az akaratom, a nővérem odafigyelése és a hitem tudtak itt tartani.

– Ha jól rakom össze a történéseket, a beavatásod időszakában voltál depressziós. Ez annak lett a következménye?

– Nem. És a sorrend pont fordított. Depressziós lettem és már javában a Szürke Zónában bolyongtam, amikor első körben nem terapeutához, hanem egy spirituális lélekgyógyászhoz fordultam segítségért. Ő kinyitotta a harmadik szememet, majd amikor észlelte, hogy nagy a baj, elengedte a kezemet. Igaz, a pszichiáter lehetőségét is ő javasolta.

Utána fordultam szakemberhez és abban az időszakban lett a Hang is, aki fentről vezetett. Ő elsősorban a felelősségérzetemre hatott. Így ismertem fel, nem véletlen, hogy kaptam ezt az életet és rajtam áll, mit kezdek vele, mint ahogyan az is, hogy milyen példát mutatok a környezetemnek.

A háromévnyi pszichoterápia után, a záró beszélgetésen tudtam meg, attól lett bennem akkora káosz, hogy depressziósan lett kinyitva a harmadik szemem.

Ez – hogy mit és mikor lehet – egy életre bevésődött és beépítettem a hivatásomba.

– A lélekgyógyászra nem haragszol? Hiszen az életedbe is kerülhetett volna az ő „gyógyítása”…

– Nem haragudtam rá, mert miután meglettek a felismeréseim, tudtam, a felelősséget nem háríthatom csak rá. De ettől függetlenül, úgy gondolom, nem lett volna szabad abban az állapotomban spirituális foglalkozásokat tartania…

Ellenben visszatekintve, ő is fontos szerepet játszott abban, hogy azzá váltam, aki ma vagyok.

 

Kedves Olvasó! Kérlek amennyiben észreveszed valamelyik családtagodon, barátodon vagy ismerősödön, a depresszió tüneteit, segítsd Őt abban, hogy mielőbb eljusson szakemberhez. Hogyan? Odafigyeléssel és sok türelemmel, erőszakosság nélkül.

És ne kísérletezz sem a banánnal, sem pedig a csokoládéval, mert bár megelőzésre és szinten tartásra (szerotonin)  nagyon jó élelmiszerek, súlyos esetben nem segítenek.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük