Tolerancia
Mostanság gyakran foglalkoztat a kérdés, vajon tetteinkben, gondolkodásunkban, a világ és embertársaink dolgaihoz való viszonyulásunkkor, tudjuk gyakorolni a toleranciát?
A latin eredetű szó jelentése türelem,tűrőképesség.
Vajon el tudjuk viselni mások másságát és másként gondolkodását?
– Mit gondolsz a toleranciáról?
– Mivel soha nem álltak közel hozzám a szélsőséges nézetek, toleráns embernek tartom magamat.
Ezzel viszonylag korán, alig 19 évesen szembesültem.
– Hogyan?
– Most kivételesen, válasz helyett egy részletet szeretnék megosztani a naplómból:
„Alex és én barátnők vagyunk. Nem elírás: Alex meleg harmincnyolc éves férfi. Mostanában sajnos egyre kevesebbet találkozunk, hiszen munkája révén egy ideje külföldön él, és mivel Magyarországra évente csak kétszer látogat, a rendszeres beszélgetések elmaradtak.
Igen érdekes volt a megismerkedésünk, pontosabban az a szerep, amit nekem szánt a kapcsolatunkban. Egy zártkörű házibulin ismerkedtünk össze. Én unalmamban egy kanapét néztem ki magamnak, mint később kiderült, Alex meg engem.
– Lepotyog rólad a bájmosoly – így szólított meg és hozzátette: – Alex vagyok.
– Talán azért, mert már unom a beszédtémákat. Parfüm, divat, ki hol vásárol – válaszoltam és én is bemutatkoztam.
– Ez a ti világotok, ti ebből éltek.
– Én? Nem.
– Te nem a divatszakmában dolgozol? – kérdezte meglepetten.
– Nem. Vendég vagyok itt, minden tekintetben.
Szó szót követett és Alex egyre rokonszenvesebb lett. Mikor hazaindulni készültem, el akart vinni, de én nem engedtem. Fáradt is voltam, meg éppen túl egy szakításon, szóval pihenő fázisban voltam. Kedvesen, két puszival és telefonszámcserével köszöntünk el egymástól. Másnap (vasárnap) késő délután Alex felhívott.
– Kávé, mozi? Van kedved találkozni? – kérdezte igen lényegre törően. Volt kedvem. A találkozás alatt kiderült, hogy a fiatalember nagyon intelligens és jól nevelt, nem volt rámenős és tolakodó. Ezzel érte el, hogy elfogadjam a következő meghívását, na meg az azt követőeket is.
Így ment ez pár héten keresztül, érintések és intimitás nélkül.
Naiv voltam? Nem hiszem, nagyon jól éreztem magamat. Néha ugyan átfutott az agyamon, hogy lehet-e itt valami gond, de mélyen nem foglalkoztatott a válasz.
Megismerkedésünk negyedik hétvégéjére Alex meglepetés-programot szervezett. Az első állomására nagy csokor rózsával érkezett, meg azzal a kéréssel, hogy legyek nyitott. Kérésének igyekeztem megfelelni, nyitott voltam, de amikor a budai villanagyságú ház előtt leparkolt, észrevette rajtam, hogy magyarázattal tartozik.
– Itt lakom a…- a mondatot nem tudta befejezni, mert a felénk „repülő” női alak feltépte a kocsi ajtaját és kedves mosollyal az arcán, lelkesen üdvözölt engem.
– Ő a mamám – mondta kissé mentegetőzve Alex.
– Nagyon örülök – mondtam én a mamának, kézfogás és bemutatkozás közepette.
– Remélem, éhesek vagytok. Már meg is terítettem – hadarta.
Szimpatikus vagyok neki, gondoltam, na de ennyire? Az ebédnél négyen voltunk, valahonnét a papa is előkerült. Semmi feszültség, semmi frusztráció, nagyon jó hangulatban telt az egész. Miután a kávén is túl voltunk, Alex körbevitt a közel 220 nm-en. Nem bírtam tovább, rákérdeztem:
– Te Alex, pontosan mit értett az alatt a mamád, hogy nagyon örül neki, hogy végre bemutatod a barátnődet?
Alex akkor avatott a titkába és fogadott a bizalmába. Megismerkedésünk előtt töltötte be a harmincat. Jól szituált szülők egyetlen fiaként mindent megkapott. Tanult, intelligens, jóképű, egészséges értékrenddel rendelkező felnőtt férfi lett. Meleg férfi. Szülei azonban ezt nem tudták róla. Hogyan is tudhatták volna, hiszen maga Alex is éppen akkoriban ismerte fel. Honnan? Szerelmes lett egy fiúba. Értetlenül állt a helyzet előtt, hogy ez vele esett meg. Barátai között ugyan volt néhány meleg fiatalember, és közös modellismerőseink között néhány leszbi lány, de Alex magát mindig normálisnak, hetero-normálisnak tartotta. Előfordult, hogy volt barátnője, igaz, a szex annyira nem érdekelte. Egyik barátjával beszélgetés közben felmerült: normális-e, hogy néha azon kapja magát, hogy megnézi a pasikat az utcán.
Barátja, jó baráthoz híven igyekezett segíteni Alexnek, hogy önmagához közelebb kerülhessen. Amikor felismerte, hogy meleg, a tény elfogadásában és annak feldolgozásában pszichológus segítségét kérte.
– Nekem milyen szerepet szántál? – kérdeztem.
– Megkedveltelek, már az első estén éreztem, te nagyon empatikus ember vagy – kezdett hozzá. „Ember… nem nő …ember”- tűnődtem el.
– Szeretnélek megkérni, valahogy segíts nekem elmondani az anyámnak – folytatta őszintén, de nem mert a szemembe nézni. Segítettem…
Együtt kávéztunk a mamával. Tapintatosan beavattam Alex titkába. Nem volt meglepve, azt mondta, valahogy sejtette.
– Így is az én fiam – mondta. Majd hozzáfűzte: – Én így is szeretem, és megtanulom elfogadni a dolgait, ha segít.
Évekig én is így voltam Alexszel. Megtanított másként értékelni dolgokat, rajta keresztül lettem sokkal toleránsabb. Igaz, hogy hosszú évek alatt egyszer sem voltam szemtanúja még egy szerelmes csóknak sem. Viszont megesett, hogy együtt beszéltük ki a pasikat egy-egy szórakozóhelyen, vigasztaltuk egymást, ha csalódás érte valamelyikünket, jártunk együtt vásárolni, szóval olyan közös programjaink voltak, mint két igazi barátnőknek. Előfordult, hogy egymásért irigykedve néztek ránk a különböző neműek. Amikor Alexre néztek a pasik, ő halkan jegyezte meg:
– Szabad vagyok, mi csak jó barátnők vagyunk!